BEVEZETÉS

"Régebben nem azért muzsikáltak és énekeltek falvainkban, mert véletlenül kedvük szottyant hozzá, hanem mert a szokás, illetve a hagyomány, ez a falusi életet szabályozó törvény így parancsolta."
(Bartók Béla : Miért és hogyan gyűjtsünk népzenét ? - 1936)

Ha Bartók eljuthatott volna Moldvába, amint tervezte, biztosan sok élő dallammal, hegedű- és más hangszerjátékkal tudott volna megismerkedni és fonográfra felvenni azokat. Akkor még zárt egységet alkotott a falu a guzsalyasokkal, mintákkal (lakodalom), s a maga mindennapi életével, szokásaival. Ám emlékezhetünk arra az időszakra, amikor ezeket az összejöveteleket elkezdték tiltani.

Moldvában jártunkban évről évre kevesebb muzsikust találunk egészségben, életben, s mivel nem gyakorolják, el is felejtik ezeket a dallamokat, már nem adják át a következő nemzedéknek, mint elődeik. Ezért tartom fontosnak a még megmaradt dallamokat megőrizni hanganyag és kotta formájában. Az itt lejegyzett kotta mellett nagyon lényeges a hangzó anyag hallgatása, ami nélkülözhetetlen a pontos és hű játékmód elsajátításához. A kotta száraz anyag, lehetetlen minden rezdülést beleírni. így például az üres húrok gyakran megszólaló hangjait, vagy a ritmusok sokszínűségét, amit sokszor a zenész kedve szerint variál az egymást követő versszakokban.

Ebben a füzetben húsz hagyományos moldvai táncdallam található öt hegedűstől. Minden dallamnál ott található a zenész neve, a gyűjtés helye és ideje, valamint a gyűjtő neve.

Ezzel a gyűjteménnyel az eddig nyomtatásban megjelentetett hangszeres moldvai dallamok számát szeretném bővíteni különleges, más területeken nem ismert, vagy alig ismert dallamtípusokkal. A közölt dallamok a moldvai csángók hagyományos tánczene-repertoárjának darabjai.

Adatközlőim :
Gábor Antal: Luizikalagor,
Fehér Márton: Külsőrekecsin,
Mandache Aurél: Gisteni,
Páun Vasile: Rádoaia,
Bogdán Toader: Stejaru.



Draskóczy Lídia